Magyarországon a nyugdíjasokat a felosztó - kirovó elven működő állami nyugdíj rendszer szolgálja ki járadékkal több kevesebb sikerrel.
(Az éppen aktív dolgozók adó jellegű járulékaiból finanszírozzák az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíját.)

Ez azt is jelenti egyben, hogy az állam nem képez tartalékokat a jövő nyugdíjasainak, az az a mai adófizetőinek ellátására.

Jelenleg minimálisan 20 igazolhatóan ledolgozott munkaév után válunk jogosulttá öregségi nyugdíjra, de ebben az esetben még csak a havi átlagkereset 53%-a lesz az ellátás összege.
(2017-ben az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 Ft)

Az európai népesség fogyás, hazánkat is érintő prognózisa, okán a jövő nemzedéknek várhatóan 70-72 éves korában lesz lehetősége az öregségi nyugdíjkorhatár elérésére, a mai 65 éves korhatár helyett!

Ha belegondolok, szülőként nem szeretném, ha gyermekeimnek felnőtt- aktív munkavállaló korában, a maitól is jelentősen nagyobb járulék terheket kellene megfizetnie azért, hogy engem,- az én nemzedékem még elfogadható méretű nyugdíjhoz tudja a felosztó-kirovó rendszer juttatni!

A jelenlegi nyugdíjszámítási modell szerint, ha a bonyolult képletet – egyszerűen értelmezzük – az aktuális valorizációs szorzó és a ledolgozott évek átlagkeresetének szorzata lesz a nyugdíj összege.

Ha ilyen egyszerű lenne pontos számokat mondani, akkor már tervezhetnénk is a ledolgozott évek függvényében a várható garantált állami nyugellátást… …vagy mégsem?

A valorizációs szorzó mértékét az állam határozza meg, szoros összefüggésben az ország gazdasági helyzetével, a népességi adatokkal, magyarul az adófizetők gazdasági terhelhetőségével és az állam járadék fizető képességével.