Biztosítási csalás: akár börtön is lehet a fiktív károk vége

Mit jelent a biztosítási csalás?

A büntető törvénykönyv szerint a csalás olyan vagyon elleni bűncselekmény, amelynek célja a jogtalan haszonszerzés. Amennyiben valaki a haszonszerzés miatt mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el – ha ennek az anyagi károsultja maga a biztosító (legyen szó akár a társadalombiztosítóról, akár piaci szereplőkről), biztosítási csalásról beszélünk. A biztosítási csalás nemzetközi szinten, így Magyarországon is előfordul: pontos rendőrségi statisztika sajnos már nem készül a hasonló esetekről, így a közvélemény már csak a nagyobb port kavart, jelentős csalásokról értesül – a mindennapokban azonban nem ezek a jellemzők.

Melyek a leggyakoribb biztosítási csalások a lakásbiztosítás vonatkozásában?

Hazánkban a gépjármű- és lakásbiztosítási csalások a leggyakoribbak, mi most azonban fókuszáljunk az utóbbira: a lakásbiztosítás vonatkozásában főleg a fiktív károk bejelentésére van példa. Ha eltört a kerti bútor vagy beázott a plafon, visszaélés esetén kivárnak egy viharosabb hetet, majd bejelentik a sérülést friss kárként. Arra is akad példa, hogy egy káresemény (pl. tűz, beázás, villámcsapás) esetén olyan ingóságok számláját is benyújtják a biztosítónak, amely nem károsodott, sőt, nem is áll a szerződő vagy biztosított tulajdonában. Ennek a csalásnak egy másik formája, amikor szándékos károkozást próbálnak lakásbiztosítási kárként elszámolni – ez főleg épületfelszerelések és ingóságok kapcsán fordul elő.

Szintén egyfajta biztosítási csalásnak számít, ha valaki több szerződést is köt az ingatlanra vagy ingóságokra, és egy káreseményt minden szerződésre érvényesít – bár nem tilos több lakásbiztosítási szerződéssel rendelkezni, a többszörös biztosítás és a káronszerzés tilalma itt is érvényesül. Ha tehát elhallgatod, hogy a kárt máshova is bejelentetted, szintén megvalósul a csalás – a vonatkozó jogszabályok alapján a biztosítóknak ilyenkor kármegosztást kell alkalmazniuk, így a nyilatkozatod alapján megosztva térítik meg a keletkezett kárt.

Nehéz átverni a biztosítókat, ezért nem is érdemes megpróbálni

Természetesen a biztosítók fel vannak készülve a hasonló esetekre, és rendkívül kifinomult módszerekkel védekeznek a kisebb és nagyobb csalások ellen. Ennek egy része a kárrendezéshez kapcsolódó szigorú dokumentáció: káresemény esetén a biztosító előre megszabja, hogy a biztosítottnak milyen dokumentumokat kell benyújtania a kárigény érvényesítéséhez. Ezzel már önmagában is igen nehéz trükközni, azonban a biztosítók emellett átfogó meteorológiai és egyéb adatokkal, mesterséges intelligencia alapú modellekkel és eszközökkel, valamint független kárszakértőkkel dolgoznak, akik könnyen kiszúrják, ha valami gyanús.

Ha például bejelentesz egy fiktív viharkárt, a biztosító ellenőrizni fogja, hogy valóban volt-e károkozó mértékű időjárási esemény azon a helyen és abban az időpontban, a kár típusától, valamint a kárrendezés módjától függően pedig elemezheti a kár helyszínét is. Nagyobb volumenű károk (pl. tűz) esetén több független szakértőt is bevonhat a biztosító, főleg, ha a körülmények alapján felmerül a biztosítási csalás esélye.

Szintén a visszaélések elkerülésére szolgál a várakozási idő, amely bizonyos fedezetekhez (pl. árvíz) kapcsolódik, és célja, hogy a szerződő ne tudjon az utólag megkötött lakásbiztosításra kárigényt érvényesíteni. Sokan csak a káresemény bekövetkezésekor döbbennek rá, hogy nem rendelkeznek érvényes lakásbiztosítással, és az anyagi terheket azzal szeretnék enyhíteni, hogy gyorsan megkötik a biztosítást, és bejelentik a kárt – ez azonban szintén csalásnak minősül. A várakozási idő biztosítótól és fedezettől függően jellemzően 15-30 nap, de akár 3 hónap is lehet.

A rendelkezésre álló adatok alapján a biztosítási csalások felderítési aránya magas, ezért sem kicsiben, sem nagyban nem érdemes megpróbálkozni vele – főleg, ha belegondolsz, hogy milyen súlyos következménye is lehet.

A biztosítási csalások büntetése akár letöltendő börtön is lehet

A csalás büntetőjogi követkeménye erősen függ attól, hogy pontosan milyen típusú és mértékű csalás történt. Súlyos esetekben akár tíz év börtönbüntetés is lehet a csalás vége, de a kisebb anyagi kárt okozó csalók sem ússzák meg olcsón: a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó, kisebb összegű csalások vétségnek minősülnek, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők.

Amennyiben a biztosító csaláson kap, egyértelmű, hogy nem fogja teljesíteni a kárigényt, azonban ennél rosszabb vége is lehet a dolognak: bár erre nincs egységes gyakorlat, a bűncselekménynek minősülő csalások esetén szinte biztos, hogy a biztosító rendőrségi feljelentést tesz, és arra sincs garancia, hogy egy kisebb csalásnál nem teszi meg ugyanezt. A csalást törvény tiltja, ezért mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb esetről van szó, a büntetőjogi felelősség alól nem lehet kibújni. Természetesen vannak esetek, amikor a szerződő jóhiszeműen jár el, és véletlenül jelent be egy téves kárt – például, mert a káresemény bekövetkezésekor nem volt otthon, és nem tudta felmérni, hogy pontosan mi okozta azt. Ilyenkor a biztosító ugyancsak megvizsgálja a rendelkezésre álló információkat, és ha kiderül, hogy nem áll fenn szándékos csalás esélye, nem történik feljelentés.